Kedves játékosok, kedves olvasók!
Ezennel kezdetét veszi a III. Sherlock kihívás publikálási szakasza. Mától hat napon keresztül egy-egy történetet olvashattok az oldalon a Jelen és a Múlt csapattól. Felhívom a figyelmet az olvasók részére, hogy akik pontozni szeretnének, ők kötelesek minden egyes történetet pontokkal ellátni, különben érvénytelenek lesznek az értékelései. Érdemes a pontozás megkezdése előtt ellátogatni a „Szabályzat az olvasók/pontozók részére” aloldalra. A pontozási szempontok a hozzászólás-doboz felett is megtalálható.
És akkor most lássuk az első nap első történetét! :)
Csapat: Jelen
Helyszínkulcs: Romos könyvtár
Karakterkulcs:
Mike Stamford
Szereplők:
Sherlock Holmes, John Watson
Műfaj:
dráma, hurt/comfort
Korhatár:
12 év (a minimális slash utalás miatt)
Figyelmeztetések:
utalás slash-re
Leírás:
Sherlock csomagot kap a postán, hogy aztán a nyomokat követve egy könyvtárban
találják magukat Johnnal, némi lélekboncolásra.
Mike Stamford egy aprócska kék dobozban érkezett a kedd reggeli postával.
Pontosabban Mike Stamford egyik apróbb darabkája érkezett a kedd reggeli
postával. A dobozt annak színétől teljesen elütő élénk mályvaszínű
szalaggal díszítették. Sherlock a csomag kézhezvétele utáni első órában csak
külsőleg vizsgálódott. Felmérte a szalag hosszát, hogy milyen szálirányban és
milyen ollóval vágták le, milyen csomóval is kötötték meg. A doboz
préselt papírból készült, majd később kielemzi, hogy milyen vegyszerekkel
is kezelték, milyen festékkel színezték.
Amikor
már semmi új információt nem tudott kinyerni a doboz bámulása által,
gumikesztyűt húzott. Majd a szalag kibontásához látott. A tető leemelése után
azonnal megérezte az aceton, a fertőtlenítő, a vér és a friss hús szagát. Az
emberi hús szagát.
A
dobozban – a szalag színével megegyező mályvaszínű selyempárnácskán – egy
nagy-lábujj feküdt. Gyaníthatóan férfié, mivel erőteljes, barna szőrszálak
meredeztek róla.
-
Hm. – Mindösszesen ennyi hang jött ki Sherlock szájából.
-
Mit mondtál? – üvöltött ki John a laptopja mögül. Az elmúlt órákban fel se
pillantott a képernyőről, se a csengőre, se Sherlock szöszmötölésére, se a
vérszagra.
-
Elég izgalmas ez a csomag.
-
Milyen csomag? – És John végre felpillantott.
S
amint belenézett a dobozkába, melyben a lábujj pihent, sápadtan Sherlockra
nézett. Így Sherlock azonnal levonhatta a következtetést: ez az ügy igencsak
kedvére való lesz.
*
Azért
eléggé lenyűgözte a tény, hogy John egy pillantásból felismeri barátja
lábujját, de aztán lakótársa elmagyarázta neki, hogy az egyetemen Mike és ő
egymáson gyakorolták a vérvételt és az infúzió bekötését. És igen lábfejből is
lehet vért venni, ha elég elszánt az ember. A genetikai azonosítás már Molly
asztala volt, de tudták, hogy Johnnak igaza van.
Az
az ujj a dobozban, Mike Stamford egy lábujja.
Aztán
a selyempárnácska béléséből előkerült egy megsárgult, ódonszagú papírdarab. Az
eredeti elmosódott szöveg fölé 12 számot nyomtattak valamilyen pecsétnyomóval.
Sherlock a tintát, a lehetséges pecsét típusát szerette volna kielemezni, de
John katonai berögződése gyorsabb volt.
-
Koordináták!
*
Sherlock,
míg a távoli angol vidék felé vezetett bérelt autójukban, azon morfondírozott,
hogy mit is várhat célállomásukon. Csapdát? Azt talán nem, hiszen a lábujjat
figyelemfelkeltésnek, a papírt nyomravezetésnek szánta a tettes. Végállomás
lesz vagy csak egy újabb lépcsőfok az ügyben?
A vállához szorított mobillal bámulta az utat maga előtt, néha utasította John, hogy tárcsázzon neki egy-egy számot. Fél óra telefonos nyomozás után világossá vált számára, hogy Mike tegnap nem jelent meg munkahelyén, sőt előző nap a házmestere se látta. A fickó felszívódott. Vagy felszívódtatták, gondolta Sherlock, de hangosan nem mondta ki, mégiscsak lakótársra egyik legjobb barátjáról volt szó.
A vállához szorított mobillal bámulta az utat maga előtt, néha utasította John, hogy tárcsázzon neki egy-egy számot. Fél óra telefonos nyomozás után világossá vált számára, hogy Mike tegnap nem jelent meg munkahelyén, sőt előző nap a házmestere se látta. A fickó felszívódott. Vagy felszívódtatták, gondolta Sherlock, de hangosan nem mondta ki, mégiscsak lakótársra egyik legjobb barátjáról volt szó.
Eközben
John az immár némán előremeredve vezető Sherlockot leste szeme sarkából. Nem
szerette ha a másik csendben van, sosem jelentett jót. Akkor is csendben volt,
amikor Mary… De itt megállj parancsolt gondolatainak. Azóta lassan eltelt két
év, de neki még mindig fájdalmas volt az emlék. Hiszen aznap duplán vesztett
csatát az öreg csontkezűvel.
És most egyik legjobb barátjáért aggódhatott. Lehunyta a szemét, de az agya katonai múltja minden mocskát előszedte azzal kapcsolatban mennyi kínt, vérveszteséget és fájdalmat visel el az emberi test. Bámuld a tájat!, parancsolt magára. A ködös, esős, ragyogó zöld vidék valahogy megnyugtatta, így kellően higgadtan tudott viselkedni, amikor az autó megállt egy romos épületnél a semmi közepén.
És most egyik legjobb barátjáért aggódhatott. Lehunyta a szemét, de az agya katonai múltja minden mocskát előszedte azzal kapcsolatban mennyi kínt, vérveszteséget és fájdalmat visel el az emberi test. Bámuld a tájat!, parancsolt magára. A ködös, esős, ragyogó zöld vidék valahogy megnyugtatta, így kellően higgadtan tudott viselkedni, amikor az autó megállt egy romos épületnél a semmi közepén.
*
Sherlock
semmitől se félve lökte beljebb a félig leszakadt ajtószárnyakat, hogy beljebb
lépve csak romokat, korhadó fát és enyészetet találjon a házban.
-
Biztos van egy könyvtárszoba, a régi papír arra utalhat – motyogta maga elé,
míg a rozogának tűnő lépcső felé indult.
John
némán követte, jobb kezében megszokott fegyverével. Sherlock álmodozva húzta
felfelé bőrkesztyűs ujjait a rothadás ellenére még mindig álló korlát meseszép
faragásain. Ősrégi történetek suhantak el ujjai alatt, unikorniusok, koboldok,
kentaurok által elregélve. De nem a tündérmesékben voltak. Lépteik nyomán az
évtizedes por és a halál szaga szállt fel.
Felérve
az emeletre egy új szag furakodott be agyukba, melyet Sherlock azonnal
azonosított.
Vér.
Friss, épp alvadásnak induló vér.
Csak
az orrukat kellett követni.
*
Az
ajtón belépve az első, ami megragadta John tekintetét az a gyönyörű szekrénysor
volt. Üvegezése még a helyén, a fa dióbarnán csillogott, mintha nemrég törölték
volna át bútorápolóval. A szekrények rogyásig könyvekkel, azok szinte kifolytak
a padlóra az alsó polcokról. Még a málladozó tapéta, a leszakadt mennyezet és
az ablak helyén befúvó szél se rontott a látványos képen. A szekrény impozáns
volt és lélegzetelállító. Íves faragásokkal, alsó ajtajain míves berakásokkal.
A könyvtárszoba közepén egy kerek asztal foglalt helyet, körülötte megannyi
szék, rajta a porban vastag, nehézkes könyvek feküdtek. Johnt meglepte,
hogy a székek kárpitozása szinte már elrohadt a nedvességtől, ami kintről
szivárgott be. Nem értette, hogy a könyvek miért nem sérültek, mentek tönkre.
Aztán
Sherlock megszólalt.
-
Vérszag van, de vérnek nyomát se látom.
-
Hogy mondod? – pislogott barátjára John.
-
Tömény vérszag van, el is nyomja a nedves por szagát, de nem látom a vért.
Viszont ez a könyvespolc gyanús nekem. Túlságosan ápolt… - mozdult az említett
bútordarab felé Sherlock.
Karcsú
ujjaival lekapott egy kötetet a polcról (bizonyos Charles Darwin elmélkedését a
fajok eredetéről, amit Sherlock soha nem olvasott, mert úgy gondolta az
evolúció túl egyértelmű, hogy magyarázni kelljen), átpörgette, de mivel semmit
se talált, csak ledobta a könyvet földre.
-
Gyanús nekem ez a polc. Túl tökéletes ide, túl tiszta és hoppá… ezt a méhészeti
könyvet tavaly adták ki először! – Sherlock elemében érezhette magát, végre van
mit kielemezni! – Lássuk van e valami minta a könyvekben… Ezt a krimit te
olvastad két hónapja. Ezt meg én, értekezés a világ legdrágább dohányfajtáiról.
Anatómia atlasz. Rovarhatározó. Katonai szabálykönyv.
- Mintha kettőnkre szabták volna a könyvtárat – szólt közbe John.
- Mintha kettőnkre szabták volna a könyvtárat – szólt közbe John.
-
Igen! – pördült meg Sherlock, kabátja csak úgy hullámzott körülötte. –
Zseniális vagy! Igen! Kettőnkre szabták. A mi érdeklődési körünkre, a mi
életünkre. De miért?
John
nem felelt, csak némán bámult egy A gyász leküzdése című kötetet, aztán
tekintete egy másikon akadt meg, Nagy Sándor szerelmei, s mélyen
elpirult. Térj észhez!, ripakodott magára gondolatban, Gondolj Mike-ra!
-
De nem értem miért csaltak minket ide Mike ujjával? – fogalmazta meg
mindkettejük gondolatát végül hangosan is John.
-
Azt egyértelműen neked szánták, mivel tudták, hogy barátért bármit. A papírt
nekem küldték, a jó rejtélyeknek sosem tudtam ellenállni.
-
Sherlock… mi lesz ha Mike már meg is hal…
-
Ezt kettőnknek hozták létre! Olyan könyvet keress, amit mindketten olvastunk
vagy olvasnánk! – vágott közbe Holmes. Nem akarta, hogy John kimondja azokat a
végzetes szavakat. Gyűlölte, ha fájdalmat látott barátja szemében. – Te indulj
az ajtó felől, én meg az ablak felől kezdem a keresést.
Az
impozáns könyvespolc két végéről indultak, aprólékosan átnézve a polcokat,
megforgatva minden könyvet, elolvasva minden címet. John egyre csüggedtebb
lett, míg Sherlock inkább dühösebb, ahogy haladt előre a délután. Olyan gyorsan
eljutottak ide, a házba, a könyvtárszobába, mégis az aprólékos keresés jelentős
időt elrabolt tőlük.
A férfiban lassan realizálódott, hogy élve szeretné megtalálni Stamfordot. Nem, nem önmaga miatt, nem is Mike érdekében, hanem Johnért. Még egy halál összetörné. Amikor ő, Sherlock volt halott, Watson majdnem pokolra jutott, egyedül Mary tartotta életben. Aztán Mary teherbe esett és jó darabig minden rendben volt. Egy darabig.
A férfiban lassan realizálódott, hogy élve szeretné megtalálni Stamfordot. Nem, nem önmaga miatt, nem is Mike érdekében, hanem Johnért. Még egy halál összetörné. Amikor ő, Sherlock volt halott, Watson majdnem pokolra jutott, egyedül Mary tartotta életben. Aztán Mary teherbe esett és jó darabig minden rendben volt. Egy darabig.
A
szülés beindult, de valami nem stimmelt a magzatvízzel, Sherlock nem értett az
emberi faj reprodukciós gubancaihoz (és nem is akart, hogy őszinte legyen a
világgal), de azt tudta, hogy a sürgősségi császár elkésett. A baba
életképtelen volt, a lélegeztetőgép ellenére órákon belül meghalt. Anyja másnap
követte. Azt mondták terhességi mérgezés, hogy nem vették észre, hogy
sajnálják, de a leletek rendben voltak, nem is értik. Sajnálom, részvétem, csak
ezt fújta mindenki. És John újra összeomlott.
Sherlock
a szeme sarkából figyelte barátja mozdulatait. Ideges kapkodás, rákényszerített
nyugalom, hogy minden könyvet megnézzen. Ám hiába a katonai múlt fegyelme,
vasakarata, John keze remegve forgatta a köteteket. Holmes elfojtott egy sóhajt
és visszatért a polcok átvizsgálásához.
*
Eltelt
egy porszagú, papírzörgéssel teli óra. Alig haladtak a zsúfolt könyvespolc
átnézésével. Aztán egyfajta csoda folytán Sherlock pillantása végigsöpört a
kettővel arrébb lévő polcszakaszon. Hogy aztán felhördülve nyúljon a tekintetét
megkapó kötet után. John fásultságában fel se figyelt barátja kapkodására.
Sherlock
csak bámulta a kezében pihenő könyvet. Még nem akarta fellapozni. A külső is
sokat mesélhet a beltartalomról. Vékonyka, barna bársonykötés. Aranyozott betűk
a gerincen és a könyv elején. Író nincs, csak a cím. Hátul sehol
összefoglaló vagy ajánló. Vissza a könyv első feléhez. Aranyozott betűk.
Sima aranypapírról beütve a bársonyba. Kézzel készítették, gépnek semmi nyoma.
A lapokat úgy fűzték be a gerincbe, semmi ragasztás. Tekintete újra a címre
esett: John Watson blogja.
Pillantásával
megkereste John alakját, de a másik férfi csak a könyvespolccal foglalkozott,
rá se hederített társára. Így hát Sherlock elsőnek megszagolta a könyvet. Semmi
furcsa illat, csak papír és tinta. Egy fokkal bátrabban lapozta fel, tudta
nincs robbanószerkezet elrejtve a fedél alatt. Az első oldalon rögtön szemben
találta magát John kezdetleges, próbálkozásnak is borzalmas blogbejegyzéseivel.
Aztán jött találkozásuk története. A bűnügyek. Amikor meghalt. Amikor feltámadt.
John esküvője. Halvány utalások Magnussenre és Moriartyra. Mary haláláról egy
fél sor.
Ez
volt az utolsó poszt, amit társa blogján olvasott, így meglepetten látta, hogy
még nincs vége a könyvecskének. A kötet folytatódott a Nem publikos
bejegyzések fejezettel. Sherlock sóhajtott egy közepeset. Tovább merjen
lapozni? Gyorsan ellenőrizte, hogy John még mindig elfoglalt e a kutatással, s
aztán pillanatnyi hezitálás után átlapozott a következő oldalra.
*
Az
agya, az a csodás mindent felfogó és értelmező agya most először cserbenhagyta.
Nem értette a szavakat, amik a papíron pihentek. Öngyilkosság? Feladás? Dr John
Watson a nagyrabecsült katona és orvos? A társa? Az nem lehet! Aztán sorra
jöttek azok a bejegyzések, amelyekben barátja leírta beletörődését a mély
gyászba és fájdalomba. Teljes rezignáltság. Sherlock nem tudta felidézni, hogy
ezt, ezeket észlelte e barátja akkori viselkedésén. Ugyanúgy dolgoztak,
ugyanúgy együtt laktak a nő temetése után, mint Mary előtt.
Aztán
a változás szavai jöttek. John felismerni vélt valamit, ami tán évek óta
ott volt közöttük, de elnyomta magában. Sherlock ezen a ponton hangosan
öszecsapta a könyvet.
Megfogadta,
hogy egy betűt nem olvas belőle tovább.
Watson
felnézett a zajra, hogy pirosló arcú barátjára tekintsen.
-
Mi az?
-
Azt hiszem megvan a „közös” könyv – lehelte Sherlock.
John
erre szó nélkül kikapta a másik kezéből a kötetet és olvasáshoz látott,
feliismerve saját szavait elég hamar eljutott a soha nem publikált, csak titon
megírt bejegyzéseihez.
-
Valaki feltörte a blogom! – háborgott, mialatt az asztalra vágta a kötetet.
Komoly
pormennyiség szállt fel a könyv leérkezése után, a csattanás hosszan elhangzott
a romos házban. John a felháborodáson túl mélységesen zavarban volt, mivel nem
tudta, hogy Sherlock mennyire olvasott bele a kinyomtatott bejegyzésekbe.
Körülöttük
az ódon, csodás könyvtár lassan teljes sötétségbe borult.
-
Ezt az egész szobát kettőnkről, kettőnknek rendezték be. A könyvek a múltunk, a
jelenünk, a személyiségünket, az érdeklődésünket tükrözi. De ki és miért tenne
ilyet?
-
Sherlock, ez engem most cseppet sem érdekel. Mike lábujja annál inkább! –
mordult fel John.
- Amiatt ne aggódj, Mike életben van.
- Amiatt ne aggódj, Mike életben van.
-
Hogy mit mondtál? – hápogott mérgesen az orvos.
-
Semmit, keressük meg a vérszag forrását. Érzed, hogy hol erősebb? – tért el a
tárgytól Sherlock.
-
Oh, az agyamra mész! – morgott John, hogy aztán ő is aktív szagolgatáshoz
lásson, mint barátja.
A félig lehámlott tapéta mögé elrejtett vérrel teli, lassan szivárgó infóziós tasakokat Sherlock találta meg. Egy darabig mindketten bámulták a felfedezést.
A félig lehámlott tapéta mögé elrejtett vérrel teli, lassan szivárgó infóziós tasakokat Sherlock találta meg. Egy darabig mindketten bámulták a felfedezést.
-
Mike biztosan életben van, sőt még bizonyosabb vagyok benne, hogy az
érsebészeten ücsörög és vidáman teát kortyolgat! – közölte semleges hangon
Holmes.
*
John
a döbbenettől és dühtől remegő hangon szólalt meg.
-
Azt ajánlom sürgősen kezdj beszélni, mert ha nem, hamarosan üvölteni kezdek,
azt meg nem fogod megköszönni.
-
Mike régóta cukorbeteg, a levágott nagylábujj is acetonszagú volt, amellett
láthatóan üszkösödésnek indult a lagymatag vérellátás miatt, melyet a diabetes
miatt kialakuló érszűkület okozott. A testrészt precízen, műtéti körülmények
között vágták le. Látszottak a sebészi lézer nyomai a szöveteken. A blogod
védelmi rendszerét az egyik volt informatikus ügyfelünk írta, csak az nyúlhat
hozzá, aki hozzáfér ahhoz a géphez, amin elmentetted a jelszót. Az egyik én
vagyok, mivel használni szoktam a laptopod. A másik Mike, mivel tudom, hogy a
munkahelyi gépen is blogolsz. És egyedül ő ismer minket ennyire jól, hogy ennyi
könyvet öszehordjon. Ő és Molly! Oh! – kapott fekete hajával borított fejéhez
Sherlock. – Hát persze, egyértelmű! Molly is benne volt!
-
Miben voltak benne?! – kapta el és rázta meg barátját vállainál fogva John.
-
Hogy minket idehozzanak, hogy lássam az összes blogbejegyzésed. Azt is, amit
nem publikáltál.
Erre
a kijelentésre John sápadtan elhallgatott, majd fejét lehajtva és kitartóan a
mocskos parkettát bámulva ellépett Sherlock közeléből.
*
Hosszú, súlyos percek teltek el a
némaságban, körülöttük a könyvtár furcsa kettőssége – leszakadt tapéta, széteső
székek, a csodás mestermunka polcrendszer, az új kiadású kötetek – immár
ténylegesen a sötétbe olvadt. John még mindig a padlót bámulta, amikor
megcsörrent a telefonja. Vakon kibogarászta a zsebéből, rálesett a világító
kijelzőre, majd fogadta a hívást.
- Halott vagy! – közölte Mike-kal a
tényeket, aztán bontotta a vonalat.
Ezután Sherlock mobilja kezdett el
ciripelni, aki a legtökéletesebb unatkozó arcát és hangját vette elő a
híváshoz.
- Molly… te is halott vagy! – suttogta a
vonal túlsó végén döbbenten hápogó nőnek, majd Johnhoz fordult. – Szeretnél még
kicsit itt szobrozni a sötétben vagy inkább beszélgessünk?
- Nem tudom.
- Nem tudom.
- Lemenjünk a kocsihoz, aztán vissza
Londonba?
- Ne, maradjunk. Hangulata van a helynek.
- Meg jó sötét – mormogta Holmes, azzal kabátja egyik zsebéből előkotort egy zseblámpát. Legalább egymás arcát lássák.
- Ne, maradjunk. Hangulata van a helynek.
- Meg jó sötét – mormogta Holmes, azzal kabátja egyik zsebéből előkotort egy zseblámpát. Legalább egymás arcát lássák.
Percek tűntek tova a teljes csendben, csak
a régi fa pattogása hallatszott.
- John, nem kötelező beszélni róla.
Menjünk haza, felejtsük el – jelentette ki higgadt hangon Sherlock.
- El akarod felejteni? – John végre felkapta a fejét és belenézett barátja szemébe.
- El akarod felejteni? – John végre felkapta a fejét és belenézett barátja szemébe.
- Nem. De lehet neked jót tenne.
- Nem tudom, már olvastad, már tudod…
tudod, hogy én… hogy hozzád… - a szőke zavartan nyelt egy hatalmasat.
- Hogy vonzódsz hozzám? – fejezte be
helyette a mondatot Sherlock.
A másik nem szavakkal, csak görnyedt testtartásával felelt.
- John, ez teljesen természetes. Évek óta egyedül velem vagy szorosabb kapcsolatban. Természetes, hogy kialakult némi kötődés.
- De… sose tetszettek úgy a férfiak – morogta csak úgy magának a szőke férfi.
A másik nem szavakkal, csak görnyedt testtartásával felelt.
- John, ez teljesen természetes. Évek óta egyedül velem vagy szorosabb kapcsolatban. Természetes, hogy kialakult némi kötődés.
- De… sose tetszettek úgy a férfiak – morogta csak úgy magának a szőke férfi.
- Szóval nem csak érzelmileg, hanem
szexuálisan is vonzónak tartasz?
- Igen és félek, hogy mi lesz ebből.
- Egy biztos, a barátságunk megmarad.
- Igen és félek, hogy mi lesz ebből.
- Egy biztos, a barátságunk megmarad.
- Megígéred?
- Meg. – Azzal Sherlock két lépéssel átszelte azt a távolságot, mely elválasztotta barátjától, hogy aztán lazán átölelje a vállát. – Megígérem. Neked, drága John, bármit.
- Meg. – Azzal Sherlock két lépéssel átszelte azt a távolságot, mely elválasztotta barátjától, hogy aztán lazán átölelje a vállát. – Megígérem. Neked, drága John, bármit.
Watson nem szólt, csendben maradt, csak
élvezte az ölelést.
Így maradtak hosszú percekig, a zseblámpától félhomályos furcsa könyvtárszobában, melyet nekik rendeztek be.
Így maradtak hosszú percekig, a zseblámpától félhomályos furcsa könyvtárszobában, melyet nekik rendeztek be.
*
Végül
Sherlock felsóhajtott.
-
Haza kéne menni, hogy kinyírhassuk ezt a két csökkentértelműt.
-
Pedig tényleg tetszik a hely hangulata.
-
Holnap ideküldök egy szállítócéget és elvitetem a Baker Streetre a polcokat és
a könyveket. Tetszene otthon?
-
Szerintem igen – mosolygott fel barátjára John.
Sherlockban
ekkor felébredt a kíváncsiság. A mi lenne ha? kíváncsisága.
Így
minden előzetes figyelmeztetés vagy szó nélkül megcsókolta John Watsont. Nem
volt semmi különös a csókban, csak ajkak értek ajkakhoz. Aztán Sherlock
hátrébbhúzódott és elvigyorodott.
-
Hah, látnád az arcod!
Ám
John nem reagált a pimaszkodásra, csak meghökkenten bámult a másikra.
-
Miért? – nyögte ki végül.
-
Mert szeretted volna, s én pedig kíváncsi voltam – jelentette ki Holmes.
És
ez volt az a pillanat, amikor John Watson elhitte, hogy nincs azzal semmi baj,
ahogyan érez, amíg a másik fél ezt elfogadja (és ki is használja, ahogy egy
Holmeshoz illik). És végre, hosszú évek után végre, elhitte, hogy nincs mitől
félnie és nyugodtan alhat.
Szia, Író!
VálaszTörlésNem tudom, mi szél hozott erre; de itt vagyok, és még pontokat is hagyok itt neked.
1. képleírás --- 9 pont
Ezzel teljesen okés volt. A privát véleményem az, hogy egy ilyen kép láttán egy olyan bibliofil, mint én is vagyok, elönt a szomorúság - hát vannak emberek, akiknek ennyire nem számítanak a könyvek, hagyják őket ott elrohadni... Na, ezt a szomorúságot hiányolom a leírásból csupán.
2. Karakterkulcs --- 10 pont
Ötletes volt, hogy éppen csak a lába ujja, de végig jelen volt, mondhatni: szerves része volt a történetnek. (Bár be kell vallanom, hirtelenjében nem ugrik be, ki is ő.)
3. Helyesírás, megfogalmazás, stilisztika --- 6 pont
Nos, igen. Legalább egy tucat (nem számoltam) helyről hiányoltam vesszőt, néhol jobb lett volna, ha két tőmondat helyett egy összetettet írsz. Elírás is volt benne ("infóziós", "publikos"), de ami a leginkább fájt, az a kötőjel hiánya a kérdőszócska előtt. Ennyit a helyesírásról. A megfogalmazás lényegre törő, nem terjengős, szeretem az ilyet, és a stilisztika is oké. :)
4. karakterek --- 10 pont
Teljesen magam elé tudtam képzelni őket, még Holmes kissé irritáló heuréka-pillanatát is. :D
5. Cselekmény --- 10 pont
Itt csak egyetlen problémám akadt: ha postán kapta a csomagot, akkor aligha lehetett friss a hús és a vér szaga. (Persze, ha nagyon akarom, és miért ne tenném, megmagyarázhatom azzal, hogy valójában nem a posta kézbesítette a dobozt, hanem máshogy oldották meg az összeesküvők. ;) )
6. Összbenyomás: --- 9 pont
Rövid, érdekes, bemutatja, hogyan működnek ők ketten, és bár a lelkizés nélkül is megállta volna a helyét, végül is, az volt a cél, hogy végre ne csak kerülgessék egymást, hanem lépjenek valamerre.
Remek felütése a kihívásnak, remélem, a többi történet is éppen ilyen jó lesz. :)
üdv
stoobie
1. Én teljes mértékben el tudtam képzelni a leírást, kicsit irigykedem is, nekem nehézkesen megy a leírás. 10/10
VálaszTörlés2. A kulcs romos könyvtár volt, és ha én jól olvastam ez nem konkrétan könyvtár volt, hanem egy romos épület amiben volt egy romos könyvtár, de ez már kukacoskodás. Mindenesetre jól illeszkedett a történet hangulatához. 10/8
3. Nem vagyok egy nagy nyelvtan náci úgyhogy nekem túlságosan nem tűnnek fel az apró esetleges gondok, én az olvasás alkalmával nem fedeztem fel problémát. 10/10
4. Hűnek éreztem a logikus, szigorúan az ügyre koncentráló Sherlockot és az érzelmes, az emberi értéket követő Johnt. Nem éreztem erőltetettnek sem a slash szálat, nekem tetszett. 10/9
5. Van eleje, közepe, vége. Az aprócska csattanó külön tetszett, bevallom nem gondoltam rá. Kicsit talán hamar vége is lett. 10/10
6. Nekem tetszett, szívesen olvasom majd el újra is, a történet egyszerű de aranyos. 10/9
Szia!
TörlésAz értékelésed 2. pontja nem jó. Ott a kötelezően beépítendő karakterkulcsról (Mike Stamford)kell véleményt alkotni, nem pedig a képkulcsról. Javítsd kérlek, mert így jelenleg nem érvényes a pontozásod. A többivel nincs gond, csak ezt kéne javítani.
Köszönjük,
Scale admin
Szia. Bocsi azt nem is figyeltem, akkor a 2. pontot ide javítom:
TörlésA karaktert jól beépítette a történetbe, anélkül, hogy ténylegesen megjelent volna. Szép munka. 10/10
1. A képen egy rendetlen könyvtárat látni, nálad meg rendezettek voltak a polcok, és nem is egy koszos szobát láttattál velünk, de az épületet, ahova beléptek meg koszosnak jellemezted, szóval rendben. 9 pont
VálaszTörlés2. -Teljesen átölelte a történetet, kulcsszerepet játszott, szó szerint ő alakitotta az egészet. Szóval ez max – 10 pont
3. - Nekem nem tűnt fel különösebben semmi, de én nem vagyok egy nagy helyesiró, szóval erre maxot adok: 10 pont
4. -Van egy éve is hogy én legutóbb Sherlockot néztem, de nagyon jól eltaláltad szerintem a karaktereket. Visszahoztad a Sherlock érzést, szóval 10 pont.
5. Ötletes, ügyes pörgős, szerintem minden benne volt, aminek kellett. Mondjuk még tudtam volna olvasni 9 pont
6. Összeségében jó volt, lehetett volna hosszabb is, de igy is egy kerek történetet kaptunk. A karaktereket nagyon visszaadtad a leirások érthetőek és jók voltak. Nagyon tetszett! 9 pont
Kedves Író!
VálaszTörlés1. Pontosnak mondjuk pontos volt, de (számomra) nem vált elképzelhetővé. Mondom is, miért. A rövid helyzetleírások és párbeszédek utáni snittek nem formálták egésszé a történetet, így, amikor a vér szagának két említése közé befurakodik a romos könyvtár leírása, akaratlanul is még az előző információknál van leragadva az olvasó. 8 pont
2. Az ötlet jó volt, bár számomra egy kicsit erőltetett és könnyen szerezhető a karakterkulcshoz kötött téma. 8 pont
3. Ez az a pont, ahol el kell mondjam, mennyivel többet ért volna, hogy hosszabbra írod meg ezt a történetet. A gondolatjelek, vesszők hiánya, és a szavak közti kihagyások ugyan egy gondot jelentenek, mégsem tűnnének annyira fel, ha a cselekmény gördülékenyen, változatosabban lenne felépítve. Stilisztikailag sok helyütt hibádzik, és nekem személy szerint zavaró volt a katonai múlt ilyen mértékű felidézése is. 5 pont
4. A lezárás felé tartva a történetvezetés jobban összeállt, inverzként: a karakterek elgyerekesedtek, kicsit folyóssá váltak. A próba-csók egy aranyos húzás volt. 8 pont
5. A fő elgondolások körbeszövése és megvalósítása egy kicsit összecsapott. A tőmondatok használata kicsit olyan helyzetet kelt, amikor az öregemberek a kisboltba igyekezve megállnak a szomszédokkal bájcsevegni, majd két óra után elérik a célt. 6 pont
6. Summa summarum, maradtak benne hibák, de az elgondolások tetszettek. 8 pont
Köszönöm, hogy olvashattam a történetet!
Üdv
1. 9 pont
VálaszTörlésNincsen annyira rendben az a könyvespolc, mint ahogyan leírod, a könyvek ugye nem csak szinte folynak le a polcokról, hanem teli van velük szórva az egész szoba. De különben átjött a hangulat, és ja, tényleg gyanúsan jó állapotban van a szobához képest.
2. 7 pont
Hát igen, mind tudjuk, hogy szereti kettejüket összehozni, de ez az egész sztori azért így enyhén szólva is meredek, már kezdve azzal, hogy elvileg feltörte John blogját, meg folytatva azzal, hogy mennyi pénzt kiadott azért, hogy ennyi könyvet összevásároljon, ezt az egészet megszervezze, ennyire nem okos, még Molly segítségével sem, aki, valljuk be, ilyenbe amúgy se menne bele, betetézve a lényeggel, miszerint elküldte postán az amputált lábujját, azért ez már több a soknál. Szerintem egyáltalán nem volt karakterhű, viszont igaz, ami igaz, ennél jobban nem is illeszkedkedhetett volna bele a sztoriba.
3. 7 pont
A központozás nem megy túl jól. A mondatok túl rövidek, ezért nem elég gördülékeny a sztori.
4. 5 pont
Mike-ról már beszéltem, de térjünk a lényegre. Még John úgy-ahogy rendben van, az teljesen érthető, hogy így ki van borulva... meg azt is tudom, hogy a fanficekben általában olyan nagyon heteró, hogy mint egy szégyellős kislány, nem meri bevallani Sherlocknak, hogy belé van esve. Viszont Sherlock nekem nagyon fura volt. Az eleje az korrekt, azután, én nem akarom őt bunkónak beállítani, de szerintem ha belelendül egy nyomozásba, akkor nem sokáig lesz tekintettel John-ra. A blogját se hagyná félbe, sőt, szerintem már ezelőtt elolvasta volna. Meg mi az, hogy unikornisokról álmodozva megy felfelé a lépcsőn? Lehet, hogy nem így akartad írni, de így jött ki. Meg nekem alapból az is fura, hogy órákig tökölnek a könyvekkel, ahelyett, hogy először inkább azt néznék meg, hogy honnan jön a vérszag. XD Sherlock előbb nagyon-nagyon alaposan körbenéz, mielőtt egyáltalán megengedné John-nak, hogy belépjen a szobába. A végére meg kimondottan bugyuták lettek mindketten.
5. 4 pont
Az alapötlet a maga morbiditásával kreatív, de körülbelül ezer sebből vérzik. Alapból mi az, hogy ketten mennek oda nyomozni, és nem akaszkodik a nyakukba az egész rendőrőrs? Ez az egyik legfőbb probléma, amin legelső körben és azonnal megbukott volna az egész eszement, és egyébként eléggé értelmetlennek tűnő terv.
6. 5 pont
Már mindent leírtam szerintem, hogy miért. Szerintem jobb lett volna, ha paródiaként írod meg (tudom, ahhoz túl morbid lenne, de na). De a legvége cuki volt. Vagy lett volna, ha egy kid!ficről van szó.